Egyik délután kisétáltunk a Kőbánya-Kispesti gyönyörűséges pályaudvarra vonatokat csodálni. Elég hideg volt, Csenge bundazsákban nézelődött, majd elaludt. Bende nagyon élvezte az egészet, láttunk többféle mozdonyt, egy Desirot is (azóta emlegeti, és valamiért búvárvonatnak nevezi, mert gömbölyű az eleje), és egy nagyon hangos tehervonatot, ami átszáguldott az állomáson, nagy port kavarva.
Bende aztán elkezdte hangosan mondogatni, hogy milyen szomjas. Már épp indultam volna valamilyen automatát keresni, amikor egy nő odajött hozzánk és a táskájából egy 2 dl-es gyümölcslevet nyújtott át, hogy fogadjuk el, neki úgysem kell, és mindjárt jön amúgy is a vonat. Elfogadtuk, nem akartuk mondani neki, hogy úgysem szállunk fel.
