Végre kimozdulhatunk itthonról, süt a nap, sokszor játszunk a Kós Károly téren. Csodálatos a tér, sok-sok zölddel, sok szép játékkal, tele gyerekekkel, mégis jól elférünk. Csenge rettentően élvezi a játszóterezést, kedvence a homokozó, fél órát is eljátszik ott, üldögél, markolássza a homokot, szórja a hajába, Bende vállára, lapátol, túr, fúrkál... hintázni is nagyon szeret, és a csúszda tetején állni. Lecsúszik bátran, és ugyanott akar visszamászni. Ő egy mászós (felmászós) gyerek lesz, imádja a magaslati levegőt. Egy támla nélküli pad tetején sétálgatott büszkén, és nem engedte, hogy megfogjam a kezét. Itthon a kanapé karfájáról a komód tetején termett... a hintalóra egyedül felül és hajtja, és ha nem nézek oda, akkor állva is hajtja (!!), sőt feláll, és elengedi a kapaszkodót!!! Eddig még egyszer sem esett le... ja, a fürdőszobában ráál a sámlira és a mosdó szélében kapaszkodva vágyakozón tekint a fogkrémre (hátha kap belőle egy nyeletnyit)...

Ezenkívül (ahogy a képeken is látható), ügyesen kezeli a csavarhúzót, pontosan úgy, ahogy tőlünk látta, és Bende után még az ágy alá is bemászik.

Bende pedig szereti a kuckókat, legutóbb a kiskádból nézte az esti mesét...