Délelőtt a gyerekek a nagyszülőknél dekkoltak, míg én főztem (rántott gomba-rizs-rántott hús-fehérboros tejszínes kacsamell knédlivel), Ádám pedig a fát állította, díszítette. Délben megebédeltünk Kristóffal kiegészülve (vele úgy volt, hogy nem találkozunk karácsonykor, mert élete első prédikációjára készült Sárszentmiklóson). Nagyon jól sikerült a rántott gomba, majonézes krumplisalátát ettünk hozzá, Bende végre evett...

Aztán lefektettük a gyerekeket (Bende nem is kérdezte, miért van a nappali ajtaja zárva). Ébredés után szép ruhába öltöztünk, és énekeltünk az angyaloknak. Bendus nagyon komolyan vette az egészet, tündéri volt! Aztán papa átment a másik szobába megnézni, megérkeztek-e már. Hosszú várakozás után végre megszólalt a csengettyű. Bendus megfogta a kezem, másik karomon Csenge, és átsiettünk a nappaliba. Kinyílt az ajtó, Bende száján kicsúszott egy hangos HÚ, mikor meglátta a plafonig érő csillogó karácsonyfát. Égtek a csillagszórók és karácsonyi muzsika szólt. Csenge szája is tátvamaradt. Bende ezután teljesen belemerült a bontogatásba, és nagyon örült a vonatos-dolgoknak, fűtőháznak, társasjátékoknak. Csengus élvezettel pakolta a papírokat, kirakó-darabkákat. Nagyon szép este volt, jó volt végre nyugodtan együtt lenni és látni a gyerekek örömét.