Egy alkalommal a misén nagyon figyelte, hogy ki olvas. A ministránsfiú feje mögött egy angyal szobor volt. Bende jó hangosan felkiáltott: JEPPE- JEPPE!!!   azaz lepke, lepke!

Perselyezéskor már tudja, hogy be kell dobni a pénzt és mindig szól nekem, hogy TE, TE, azaz ő dobja be.

A misén mindig figyeljük a csengetéseket. Egyik misén hangosan számolta a három csengést: EGY-HÉT-NYÓC, majd tudván, hogy nincs több, így kiáltott:  VÉHEE!  (vége)

Azért is számoljuk a csengőket, mert Bende tudja, hogy utána kimegyünk az oltár elé, körbenállunk, megfogjuk egymás kezét, és úgy énekeljük a „Mi Atyánk”-ot. Mostanra megszokta, hogy más gyerek kezét megfogja, csak akkor volt egyszer baj, mikor a helikopterét is kivitte, egy kislány meg akarta fogni a kezét, mire ő azt hitte, hogy a kislánynak a helikoptere kell. Azóta bárkinek megfogja a kezét, sőt a végén úgy kell rászólni, hogy engedje már el.

Áldozáskor ő választotta ki, hogy melyik sorba álljunk, és egyértelműen jelezte, hogy a pap bácsihoz akar menni

Késve szoktunk érkezni. Már minden sorban ültek, ezért nem ültünk ma le, mert olyan sort kerestünk, ami TISZTA, azaz nem ül benne senki.

Misén eljátszik, míg a prédikáció tart, berreg a helikopterrel, kekszet eszik, kakaót iszik, kukucsol a mögöttünk ülőkkel. Egy alkalommal szórólapok voltak a padokban. Ő összeszedte a lapokat, egymás mellé tette, majd ismét széttolta azokat. A környéken ülők mosolyognak rajta, hogy milyen szépen, csendben elfoglalja magát. Ha a helikopter leesik a földre, még az idősebbek is mosolyogva adják vissza neki a kis játékot.