Bizony-bizony közeledünk a végéhez, illetve egy élet kezdetéhez. Csenge nemsokára kibújik. Még hivatalosan 5 hét, de 3 hét múlva is nyugodtan világra jöhet már. Tegnap voltam a doktornőnél, a kismanó már gyönyörűen beilleszkedett ("mint egy dugó"), minden rendben. Holnap megyek laborba, és meg lesz az első CTG is. A pocak egyre nagyobb, a köldököm már egy ideje nem látom. Ma játszottunk: ő a gyomromba nyomta a kis sarkát, én meg ráhelyeztem az ujjaim, ő arrébb húzta a tappancsát, én utána :) Mindig kislisszolt alóla. Még mindig szokott csuklani, de kissé kevesebbet mozog már, egyre szűkösebb neki a hely.

Most pedig hadd meséljek a tegnapi napról, ami olyan hosszúra sikeredett, mintha nem is akarna véget érni.

Ebéd után épp altattam Bendét, mikor furcsa zúgásra és hangosbemondóra lettem figyelmes. Kilestem az ablakon, és kb. 15 tűzoltót láttam, meg egy tűzoltóautót, rendőröket. Egy bombának-csőnek-palacknak tűnő valamit raktak épp a ház elől kigurított fémkukába. "Hurrá!" - gondoltam. Persze Bende nem tudott elaludni, mert szirénáztak és hangszóróba beszéltek. Így megnézhette a tűzoltókat az ablakból. Épp a palackot hűtötték vízsugárral. Aztán nagy nehezen mégis elaltattam őt, én meg figyeltem az eseményeket. Kilakoltatásról is beszéltek, meg bombariadóról, megérkezett két mesterlövész is, az áramot pedig kikapcsolták. Az a vacak a kukában épp a mi ablakunkkal szemben állt. Elég izgalmas volt, cseppet sem hiányzott, nem tudtam délután lepihenni, vártam, mikor kopogtatnak, hogy kiürítik az épületet. Aztán kiderült, hogy egy szivárgó (robbanásveszélyes) acetilén-palack a ludas.Végül a mesterlövészek kb. 8 hangos lövéssel kilőtték a szemközti ház kapualjába állított palackot, volt egy kis tűz, meg robbanás, a tűzoltók eloltották a lángokat, majd lassan visszaállt minden a rendes kerékvágásba, és elcsendesedett a környék.

A délutáni pihenésem így kimaradt (pedig mostanában nagy szükségem van rá), és ráadásul aznap mentem be a belvárosba a doktornő rendelőjébe is.

Persze mikor van BKV-sztrájk? Kristóf kivitt a metróig, az szerencsére jött is, és a 6-os villamos is közlekedett. A rendelőbe szándékosan később érkeztem, mert mindig nagy a csúszás. Erre behívtak előttem két másik nőt, akiknek későbbi időpontjuk volt, pedig akkor már én is ott voltam... mindegy.

Hazafelé ért a második trauma, ugyanis mikor 10 perc várakozás után végre jött egy villamos, nem fértem fel rá. Az ajtóban tömörült mindenki, a jármű közepén épp csak lézengtek, nem mentek beljebb. A következő pedig kb. 20 perc után jött, addigra jéggé fagytak a lábaim. Erre még annyira nem fértem fel. Mások ugyan betolakodtak, de nagy pocakkal nem mertem ilyesmit megkockáztatni. Ekkor hívtam fel apukámat, mert közben a metró is leállt valamiért... Végül újabb negyed óra múlva értem jött apu a fűtött kocsival, ami maga volt a megváltás, és hazahozott. Este 8 után értem haza kimerülten, átfagyva...

De legalább Csengével minden rendben!!!