Múlt héten gyönyörű, napos, szinte tavaszias időben indultunk a buszmegállóba, hogy meglátogassuk dédipapát. Vittük a motort is, de Bende inkább gyalog akart jönni, a kezemet fogva. Szerencsésen eljutottunk a dédihez, Bende azóta is emlegeti, hogy az ő ajtaján is egy piros angyalka köszönt minket (mint itthon). Most már nem ijedt meg a helytől, bátran bement, és elmerült egy lim-lommal teli doboz mélyén. Csupa izgalmas dolgot talált, de a legérdekesebb egy felhúzható, igazi tikktakkolós óra volt. A füléhez tette, úgy hallgatta. A látogatást követően elsétáltunk egészen a Kós Károly térig (3 hosszú sarok), Bende végig gyalog szeretett volna jönni, büszke voltam rá. A téren még hintázott egyet, majd hazabuszoztunk.