Múlt hétvégén apa és anya hátihordóban elcipelt busszal egy magas hegyhez. Autóból már sokszor láttam, és a nénit is a tetején. Anya azt mesélte, hogy ez egy szobor. A hegy lábánál építkezés folyik, megcsodáltuk a markolót, a darut, a teherautókat (ezek nagy kedvenceim azóta, hogy megkaptam a kukásautóm a névnapomra, meg persze a Kicsi piros autó könyvből is).

Aztán felsétáltunk a csúszdákig. Tetszett a dolog, többször le is csúsztam anyával, sőt, még egyedül is! Apa is le akart velem csúszni egy hosszú, egyenes csúszdán, de én mondtam neki, hogy ne üljön mögém, én majd egyedül lemegyek. És tényleg :)

Aztán a csúszdáknál még jobban megtetszett a földön a homok... le is huppantam.

Aztán apa felcipelt a hegy tetejére...

Itt meg rozsdavörös homok és kavicsok vártak. Maga a paradicsom!!! Még csikkeket is találtam, amiket szét lehet tépdesni. Egy idegen nyelven beszélő néni lábára is sikerült kavicsokat szórnom, aminek nem nagyon örült, hát még anya ennek az egésznek! Én hisztirohamot kaptam, a kezem csupa mocsok (anya szerint), sikerült az arcom is megtörölnöm közben. Így néztem ki:

Aztán ásványvízzel arcon löttyintettek, majd anya velem a nyakában lefutott a hegy alján lévő játszótérre. Itt libikókáztam, ami szépen lenyugtatott...

Hazafelé már elfáradtam...

Apa és anya megegyezett abban, hogy nekem nem való még ilyen kirándulás.