Már egy ideje próbáljuk a szájába rágni a gyereknek, hogy ha szeretne valamit, mondja azt, hogy KÉREK. Én lepődtem meg a legjobban, mikor egy séta alkalmával megismételte, amit mondtam, tisztán, és érthetően - véletlen ráállt a szája, és mondta: Kérek

Persze kicsit elmosottan, de azért felismerhető volt. Még egyszer megismételte, aztán vérszemet kaptam, és a következő pufit (persze ennivaló volt a motiváció) nem akartam addig odaadni, míg ki nem mondja a varázsszót. Csönd. Beletörődtem, egyszer és utoljára történt meg a csoda. Erre egyszercsak rámnéz, és mondja: Kérek

Azóta nem sikerült újra kimondanom, csak azt, hogy KRE meg KÁ, de anya nagyon örül ezeknek is, mert látja, hogy próbálkozom.

A héten nagyon szép, nyárias idő volt, többször ellátogattunk a Margitszigetre, hol biciklivel, hol görkorival, és a kacsák az állatkertben már egészen a barátaimmá váltak. Sokat csúszdáztam a játszótéren, már a nagycsúszdán is egyedül csúszom le, ilyenkor mindig szikrázok, mikor anya elkap, és égnek áll a hajam az elektromosságtól :)