Már teljesen meggyógyultam, és ennek örömére megérkezett a tavasz. Anya állandó fejtörésben van, hogy mit adjon rám a nagykabát helyett, pulóvert, mellényt, és meleg vagy vékony sapkát. A hétvégén sokat voltam a szabadban, amit nagyon élveztem, jobban el is fáradtam, mint szoktam, este nem kellett kétszer kérni, hogy aludjak már el (én kértem, hogy vigyenek máá' aludni).

Pénteken ünnepeltük Misi 1. születésnapját, a marczira mentünk ki, egy olyan játszótérre, ahol még sosem jártam, így kellő extázisban még a finom csokitortából is alig kértem enni, inkább mentem felfedezni a csúszdákat (nagy kedvenc), hintát, emelkedőket, homokozót. Misi Bori kezét fogva villámgyorsan és jókedvűen teper :) Labdáztunk, mászkáltunk, később a millenárison megnéztük az aranyhalakat a vízben. Aztán apa vitt a nyakában, és a Dunaparton megnéztük a kedvenc soktornyú templomomat (Országház), meg a hajókat. Láttam élőben is a Pici Piros Autós mesekönyvből a sárga markolót és a piros autót is.

Szombaton a Margitszigeten sétáltunk, épp akkor értünk oda, mikor a zenélő kút rázendített. Ilyenkor mindig nagyon álmélkodom... Anya mondta, hogy sétálhatok egyedül is, erre én inkább megfogtam a kezét. Már megtanultam, hogy így kell sétálni, és általában zokszó nélkül fogom anya vagy apa kezét.

Ettem egy kis főtt kukoricát, majd megnéztük az állatokat. Hazafelé elbóbiskoltam a napsütésben, pedig anya átrohant velem a hídon a babakocsit tolva maga előtt, csakhogy elérjük a déli harangszót. Én akkorra már aludtam, de anya azért hallotta még a végét :)