Múlt hétvégén vasárnap délután népes vendégsereget fogadtunk otthonunkban. Rózsatérről látogattak el hozzánk a "vitaminosok". Ettünk túrós csuszát, beszélgettünk, Bende rallizott fel-alá, élvezte a dolgot. Egyelőre mindig, mikor másokkal beszélgetünk, nagyon harsány, mintha próbálna minket túlkiabálni. Ez kissé dobhártyarepesztő élmény volt most is. De az első fél-egy óra elteltével lenyugodott és szép csendben játszott a földön. Végül megérkeztek Petráék is (keresztlányunk), és aranyosan játszottak a földön egymás mellett. Petra nyugodtsága úgy tűnik hatással volt Bendére is :) Mikor búcsúzásra került a sor, Bende majdnem sírva fakadt, és mutogatott maga mellé a földre, hogy oda jöjjenek vissza vele játszani...
Tegnap délelőtt apának dolgoznia kellett, így anyával kimentünk a Margitszigetre. Anya nagyon erős ám, miután a benzinkútnál felfújta a háromkerekű babakocsi hátsó kerekeit, felhúzott engem lépcsőfokonként az Árpád-hídra (sajnos emelni reménytelen, mert gyerekkel együtt 25 kg). A nap hol kisütött, hol elbújt. De melegebb volt az előző napoknál. A parkban épp elkaptuk a zenélő torony rövid muzsikáját. Ez mindig lenyűgöz, és tátott szájjal hallgatom. Aztán a nagy réten sétálhattam, bogarászhattam, végül az állatkerthez jutottunk. A kacsák annyira tetszettek, hogy lecövekeltem a rácsnál. Az őzeknél sok kisgyermek tolongott és répával, almával etették őket. Nekem is jutott eleség (nem ettem meg, csak akartam, anya lebeszélt róla), és az őzike a kezemből ette meg! Aztán még az orra hegyét is megnyomtam az ujjammal.
Itt épp a kacsákat bámulom, ahogy a vízben úszkálnak.
Délután unokatestvéreimhez mentünk vendégségbe, névnapokat ünnepeltünk. Sok finomságot ettem (franciadrazsé - anya este jól megmosta a fogam), játszottam műanyag állatokkal, autókkal, és nagyon jól éreztem magam.