Lilypie - Personal pictureLilypie Fourth Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

Bende

blogc.JPG

Csenge

csenge.jpg

Ők olvasnak minket

17 hónapos lettem

2009.03.16. 22:29 - LILIOM

Címkék: játék alvás mesekönyv mozgásfejlődés fogak

Nemrég volt a születésnapja, és most pedig már csaknem másfél éves!!! Ez a fél év háromszor olyan gyorsabban telik, mint az első kettő. Bende az elmúlt hónapban rengeteg mindent megtanult. Ezeket szedtem most össze nektek.

Esténként (és napközben is, ha látszik) nagy örömmel mutatom a holdat az égen. Mesekönyvben is felismerem.

Kedvenceim a puzzle-k, egyre ügyesebben összerakom őket. Van kettő (egy járműves és egy állatos), amelyik megszólal, ha beleteszem a formát. Anya sokszor onnan tudja, hogy a szomszédos szobában mivel játszom, hogy hallja, amint felröfög a disznó, vagy nyávog a cica :)

2 nap próbálkozás után megtanultam felmászni a fotelbe és a kanapéra, és már csak egy hajszálnyi kell ahhoz, hogy anyáék ágyára is felmenjek. Egyik reggel anya bejött a szobámba, és látta, hogy a fotelban ülve épp szürke filctollal színezgetem a nászajándékba kapott ágyterítőt... Nem volt nehéz rájönnie, hogy felmásztam a fotelba, ott felálltam, és a komódról lehalásztam a filctollkészletet. Leszedtem a kupakját, és kész.

A lépcsőházban egyedül felsétálok a lépcsőn a korlátba kapaszkodva. Lefelé pedig már tudok térdhajlítással lépkedni.

Megtanultam tapsolni, bár hangja még nincs, de összeütögetem a tenyerem, ha azt hallom: tapsi-tapsi.

A most kibújó szemfogaimmal együtt 16 fogam van már.

A pépesebb és darabos ételeket önállóan kanalazom :)

Érzelmileg nagyon megérintett, amikor anya a kezemre mutatva azt mondta, hogy "Fúj, piszkos, nézd csak meg!" - Megnéztem a tenyerem, és tényleg maszatos volt. Azóta, ha azt hallom, piszkos, mindig megnézem a tenyerem is, hátha arról van szó. És kint az utcán a sárra mutatva nemtetsző hangot hallatok: grrrrr, ami azt jelenti, fúj, piszkos. Ha valamire azt mondják, piszkos, ne nyúljak hozzá, megadom magam. A kukát sem bántom.

Telefonálok gyakran, ilyenkor nagy komolyan mondom a fülemhez tartott kagylóba:  Kár-kár, Kár-kár. Mert amikor este a nagyival beszélek, apa mindig kéri, hogy mondjak a nagymamának valamit, például azt, hogy "kár" (mert ezt már jól ki tudom ejteni.

A könyvtárból az utóbbi két alkalommal sikerült nagyon szép mesekönyveket kihozni nekem. A kisvakondosakért oda voltam, most Kippkopp van itthon, azt is szeretem. Az érzelmileg telített rövid meséket már végighallgatom. A lényeg, hogy minden mesében sírjon valaki, legyen benne vigasztalás, mama- vagy barátkeresés, rátalálás, ölelés, puszi, simogatás, vagy mérgelődés. A humort sem vetem meg.

Anyáék néhányszor megkísérelték, hogy sétálnak velem. Gyalog, babakocsi nélkül. Ezt nagyon jó ötletnek gondoltam, de ők annyira nem örültek neki, hogy én mindig más irányba igyekszem, mint ők, és ha megfogják a kezem, 5 mp múlva kitépem, és hangosan tiltakozom...

Mostanában két perc alatt elalszom, és az sem zavar túlságosan, hogyha megreccsen anya talpa alatt a parketta, mikor kimegy. Belejöttem az alvásba :)

Új testrész, ami iránt nagyon érdeklődöm, a köldök. Ezt meg tudom mutatni a szüleimen. Jól belefúrom az ujjam, és kotorászok benne :)) Amikor anya megkérdezte, hol a szemÖLDÖKE, azt is a hasán kerestem.

Kezd érdekelni a nagy kosár lego  (primo), ami a szobámban áll. Kiborítom, és építgetek belőle. A legjobban összepakolni szeretem :)

A bejegyzés trackback címe:

https://horvathbendeguz.blog.hu/api/trackback/id/tr681006522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása