Ismét voltunk babakoncerten. Már az előtérben összefutottunk Boldival és Zsuval. Boldival sétáltam egy nagyot, fogta a kezem, és próbáltuk elkapni Bendegúzt, aki csellengett jobbra-balra, de leginkább elfele. épp befordult egy sarkon, és amikor utolértük, látom, hogy belép egy liftbe, az ajtók pedig csukódnak be. Épp egy centis rés volt még, mikor megnyomtam a gombot. Kirángattam kisfiamat onnan. Életveszélyes egy hely...

Aztán lépcsőztünk és jött a koncert, a beígért hárfa és marimba helyett gitár-fuvola párosítás :( Ezeket már látta is, hallotta is, nem hozzák lázba annyira. De sebaj, így is jól éreztük magunkat. Sokat sétált odabent. Szokása, hogy elmegy tőlem, jól eltűnik a babák-mamák sűrűjében, aztán egyszercsak felnéz, és kétségbeesetten elkezd keresni engem. Én meg mehetek utána. A végére azért nagyon elfáradt...

Kicsit odamentünk a színpad elé is. Mire odanéztem, már a kezében volt az egyik kottatartó lába. Még jó, hogy kiválóak a reflexeim :)

Koncert után egyedül lépcsőztem!!! Állva. A falnak támaszkodtam az egyik tenyeremmel, és egyedül felmentem 6-7 lépcsőfokot. Anya nagyon büszke volt rám. Utána otthon pedig egyedül kanalaztam az ebédemet. Egyre ügyesebben eszem önállóan, mióta anya leszokott arról, hogy segítsen. Túl jól eljátszottam a kanalammal, míg etetett, így ezt beszüntette. Ara gondolt, ha éhes vagyok, majd kanalazok magamnak... Ez be is vált :) Már csak pohárból kéne megtanulnom inni, mint Petra és Boldi.