Kedden apa itthon volt velünk, és alvás után izgalmas programban volt részem... Bepakoltak engem a háti hordozóba, és kimentünk a "vonathoz" - nagyon szeretek ilyen perspektívából nézelődni, egy magas vagyok ilyenkor anyával és apával. "Társalgunk" egymással, megbeszéljük, mi mindent látunk (kár-kár, vonat, autó, repülő), közben birizgálom a hajukat és mutogatok. Egy olyan helyre mentünk, ahol még sosem jártam, palacsintázó a neve. Kikászálódtam a hordóból és egy igazi karfás felnőtt székre ülhettem egyedül. Ám a legjobb csak ezután következett, ínycsiklandóan finom falatokat kaptam anya tányérjáról, felfaltunk 4 palacsintát és egy töltött burgonyát :) Elégedett vagyok a sorsommal.

A képek közt találhatóak itthoniak is, például, amikor Bende egyedül kanalazza a rizseshúst. Aztán gyurmázunk is együtt, épp kap egy gyurmaszemüveget, ami nem nagyon tetszik neki, mi meg jól ráerőltetjük :)

A palacsintázást követően beugrottunk a szomszédos élelmiszer kereskedésbe, hogy innivalót vegyünk. Bende nyargalászott a sorok között, és mikor fizetésre került a sor, nem sok kedve volt a kocsiban üldögélni. Hisztizni kezdett, melege volt és lefáradt. Gondoltam, kimegyek vele, és ott megvárjuk, míg Ádám végez. De minden pénztárnál várakoztak. Végül az egyik "urat" kértem meg az üvöltő gyerekkel, hogy húzza már odébb a kocsiját, hadd menjünk ki. Mikor eloldalaztunk mögötte, így szólt nekem: "NEM LÁTJA, HOGY VALAMI BAJA VAN? - mármint a gyereknek - ITT ÜVÖLT MÁR MIÓTA"... Azt sem tudtam mit mondjak, úgy felháborodtam. Mi az, hogy nem látom? EGy másfél éves gyerek még nem érti úgy a dolgokat, hiába magyaráznám neki, hogy ne sírjon, és épp azért igyekszem kifelé, mert látom, hogy baja van... Mondtam neki valami "kedveset", aztán fél perc múlva a gyerek már vidáman lépcsőzött a mozgólépcsőn felfelé, mintha mi sem történt volna :)))