Vasárnap délelőtt Kispesten jártunk istentiszteleten. Bende otthonosan mozgott a karzaton, meg nem állt egy pillanatra sem. Mivel sok a szintkülönbség, állandóan a nyomában voltam. Már kapaszkodás nélkül fellép a lépcsőre a fél lábával. A másikhoz még kell a segítség. Aztán meghallgattuk a harangot, aminek nagyon örült :) A babaszobában édes-hármasban játszottunk egy 18 és egy 20 hónapos ismerőssel, Barnabással és Szofival.
Barnabás (18) már olyanokat mond, hogy "kamion, traktor, kereke, egy-kettő, köszi", úgyhogy bele kell húznunk nekünk is :) Jól összevesztek valami játékon, Bende szörnyű sérelemként éli meg, ha elvesznek tőle valamit. Most nemcsak bőgni kezdett, hanem próbálta visszaszerezni a játékot. Ugyanez történt Szofival és egy játékcumisüveggel is, sajnos mindkét esetben a másik két anyuka avatkozott közbe, így Bende szépen megtanulja, hogy csak hisztizni kell, és visszakapja a dolgokat. Egyébként szépen eljátszottak, Bende rajzolgatott a zsírkrétákkal, bőszen pöttyözte a lapot :) Aztán a már említett cumisüveggel megitatta a lovacskát, magát, engem, az egyik anyukát, a saját szemeit, fülét :)
Délután pedig Pestlőrincre utaztunk "ifire", a 20 hónapos Szofi szüleihez. Budapest határán laknak, az utolsó utcában, mögöttük a puszta. Nekem nagyon tetszett a lakásuk, bár majd megfagytam, a távfűtéshez szokott bőrömnek hideg volt a 20 fok... Bende és Szofi itt egymásrataláltak. Nincs rá más szó. Először azt vettem észre, hogy Bende áll a kislány mellett, és "beszélget" vele, mutogat körbe, és kommentál ("á - á"), SZofi meg figyel. Aztán együtt pakoltak egy kis lábasból ki meg be két marék száraztésztát, és nem vesztek rajta össze! És a legviccesebb dolog: Szofi teljesen odavolt Bende cumisüvegétől, állandóan hozta oda, és Bende engedte, hogy megitassa belőle!!! Szofi tartotta az üveget, Bende meg engedelmesen ivott. Nagyon édesek voltak :)) Bende még sosem közeledett és fogadott közeledést ekkora kisgyermektől. Jó volt látni. Nagy társaság gyűlt össze, amit nagyon élvezett, hamar feloldódott, és kópéskodott (kicsit hangos volt), a végén már mindenkihez odament, engedte, hogy Dávid felvegye. Aztán hirtelen nagyon elfáradt, és sírni kezdett. Összepakoltunk és fél óra alatt hazaértünk az autóval.
Mostanában nagyon jókat játszom itthon. Érdekelni kezdtek az összerakósok (puzzle), az autós (ami hangot ad) és az anya-faragta a kedvencem. Elég ügyesen beleteszem a darabokat a helyükre. A formabedobót is szeretem, kiborítom, visszateszem a tetejét, és próbálkozom. A kerek formák mindig sikerülnek, a kocka néha, a háromszöggel még hadakozom. De a lelkesedés megvan.
Az autós kis pálya tetejére már egyedül felteszem a kis vagonokat, és élvezem, mikor legurulnak :)
Anyával sokat játszunk a Lego Primo készletemmel. Kiszedjük a nagy kosárból, és építünk. A zenélős, forgós teve hátára nagy tornyot építek, aztán felültetem a kukac hátára a kis embereket meg az elefántot. És teljesen egyedül elpakolom a végén az egészet. Anya rajtakapott egyszer, amint a kockákat visszafele dobálom a kosárba. Nagyon megdicsért. Azóta szépen elpakolom magam után őket.
A fő kedvenc a gyurma. A szétszedhető etetőszékembe ülök, ami ilyenkor kézműves asztallá alakul. Nyomkodom, túrom, tépem a gyurmát - és néha lopva anyára tekintve a szájam felé közelítek vele. De nem eszem meg. Evés után mindig rámjön a gyurmázhatnék...
A hintalóra már egyedül felülök és leszállok róla. Hajtani még nem tudom.
