Ma kaptam egy igazi hintalovat, apa hozta haza. Szép nagy, masszív, van sörénye és hosszú farka meg szeme. Már le tudok róla szállni egyedül.
Délután ellátogattunk a svéd áruházba venni egyet s mást. Kaptam ingyen bébiételt, és bementünk a játszósarokba is, ahol egy tologatós hengerrel sétáltam fel s alá. Mikor óvatlanul letettem a földre, és egy kislány lecsapott rá, keserves sírásba kezdtem. Ilyennel még nem találkoztam. Csak álltam, és néztem, ahogy azt a jó kis játékot elhappolják tőlem. Végül a kislány mamája nem bírta tovább a nyomást, és visszakaptam a kedvencet. Utána ha csak közelített egy gyermek, már akkor sírásra görbült a szám :) De nagyon jól éreztem magam...
A pénztárnál anya kivett a kocsiból, és megcsapta valami az orrát, illetve valami nyirkos a kezét... HÚHA, irány a bébiszoba. Pelenka nem volt nálunk, csak az ott található papírtörlőt tudtuk használni. Anya előző éjjel rosszul volt (h+h), és most arra gondolt, biztos én is elkaptam. A tisztálkodás sokáig tartott, a harisnyától végleg meg kellett válni (kint ázik a lavórban) - szerencsére apa szerzett pelenkát (ebben az áruházban aztán tényleg minden van). Egy kis szépséghibája így is volt a dolognak, ugyanis zoknim az nem volt. Így hát apa zoknijában jöttem haza (combfix), apa meg mezítláb, cipőben. Itthon be a kádba gyorsan :) Egész ruhatár a szennyesbe...
Este meleg tejpéppel altatom magam:
Ébredés után játszhatok szüleim ágyában: