Másodikán szánkózni voltunk a Hármashatár-hegyen. A hó ugyan nagyon kicsi volt, de anyáék látni akarták, mit szólok a szánkóhoz. Jól beöltöztünk (csak az én kesztyűm maradt otthon), és én megkaptam apa kesztűét, ami a könyökömig ért. A szánkózás tetszett, trónoltam a tetején, mint egy gombóc, a kék overálomban. A karfát sajnos otthon hagytuk, mert akkor anya nem tudott volna mögém ülni a csúszáshoz. Pedig jól jött volna. Egyszer le is zuttyantam. Lecsúsztak velem többször is, ami nagyon tetszett. Jó volt a friss levegőn. Nagy kutyákat is láttam, és hallottuk a harkályt is. A végére nagyon nyűgös lettem, semmi nem volt jó. Így haza indultunk. Szép piros lett az arcom...