Átalszom az éjszakákat. Nincs tejci, nincs simogatás, alszom. Reggelig. Persze néha felsírok álmomban, de 10 perc után újra elalszom. Így kicsit korábban kelünk (fél 8), de anya már kb. 2 éve nem aludt ennyit egyhuzamban. Nagyon jó neki!!! Reggelre kisimul az arca és jókedvű :) És mindezt hogyan értük el?

Hát, hagytak sírni. Nehéz volt első éjjel, de kibírták. Apára rá lett szólva, hogy ne sajnáljon meg, akárhogy bömbölök. Elalvás előtt sosem kapok tejcit, hogy ne kössem össze a kettőt. Anya az első nap még úgy gondolta, inkább teljesen elválaszt engem, hogy éjszaka ne keljek fel enni. Az utóbbi napokban ugyanis volt, hogy 3-4x is meg kellett, hogy szoptasson, mert csak így voltam hajlandó visszaaludni. Aztán, hogy ilyen ügyesen alszom, meggondolta magát és marad a napközbeni tejcsi, reggel, délben és este. Ébredés után követelem is. Hát, aki egész éjjel éhezik :)

Fejlődik a beszédem is: a libát felismerem, és mondom rá, hogy GÁ - GÁ, a varjút jelképezi az összes többi madár, és boldogan mondom rájuk, hogy KÁR - KÁR. A cicára valami hasonlót mondok, ami valahogy így hangzik: SZAsza. Mondom még, hogy DI - DE, és TEJ, ami jelenthet teát, tentét, tejet...

Egyre több dolgot felismerek és megmutatok a mesekönyveimben, amikből időközben olyan sok lett, hogy egy egész kosarat megtöltenek. A kedvencem még mindig anya gyermekkori könyve, Gazdag Erzsi: Mesebolt. Másik kedvenc: József Attila: Altató. Ha anya elkezdi mondani, hozom a könyvet. Apa egyik este megviccelt, és a verset úgy szavalta, hogy némelyik szót az én torokhangommal helyettesítette. Valahogy így: Alszik a széken a khm, szunnyadozik a khm, máma már khm szakad tovább, aludj el szépen kis Khm.

Szakadtam a nevetéstől :))

Már rutinosan futok át a szomszédba Petrához (és a nyakláncaihoz), dörömbölök, és ha nyílik az ajtó, beszaladok, meg sem állok a lakás végéig... vagy a mosógépig.