Délután meglátogatott minket Dóri, anya konduktor barátnője. Rögtön a szívembe zártam. Már belépésekor egy kis ajándékot húzott elő a táskájából, amit örömmel át is vettem. Nagyon kedves hangon beszélt hozzám, és sokat játszottunk. Teljesen bepörögtem, minden tudományomat és huncutságomat bemutattam neki :) És mikor elment, kicsit sírtam is. Dóri, köszönjük, hogy eljöttél!
Utána elmentünk szánkót venni. Nekem lesz karácsonyra, úgyhogy nem szabad tudnom róla. A szánkó mellé került még füzérsor, csillagszóró, szánkóhúzó kötél, csupa érdekes dolog. Az áruházban állt egy óriási "strandlabda", legalább 2 méter magas, amiben egy hóember egy rénszarvas és a Mikulás világított boldogan összeölelkezve műhóesés közepette. Lenyűgözött a látvány, észre sem vettem, hogy apáék majd megszakadnak a nevetéstől, hogy mennyire giccses az egész. Még a pénztártól is visszaszöktem, hogy mégegyszer megnézhessem. A tető beázott, a földön itt-ott kis vödrökbe csöpögött a víz. Az eső miatt nem lehetett kártyával fizetni, mert beázott a vonal. Ezért kb. fél órát ácsorogtunk a pénztárnál a melegben... elég nyűgös voltam már.
De kárpótolt a meglepetés, mikor hazaértünk: a függöny mögött vártak a Mikulás ajándékai: egy nagyon puha bundájú cirmos cica, egy kis zongora és egy finom csokoládé, amit vacsora után el is majszoltam.
Két napja nem kapok éjjel enni, sőt, anyáék át sem jönnek hozzám, mikor felsírok. Kicsit sírok, majd valahogy elalszom. Második éjjel már csak fél 5-kor keltem fel.