Úgy volt, hogy visszamegyünk a Hajógyári - szigeten lévő csudajó játszótérre. Egyszer visszabicikliztünk az alsó rakparton, de olyan sokan voltak, hogy a tányérhintára nagyon sokat kellett várni.

Kedden nagypapáékkal mentünk volna, de esett az eső. Csütörtökön keresztanyával és anyával el is indultunk biciklivel, aztán félúton egyszer csak elkezdett szakadni az eső. Bőrig áztunk. Vissza kellett fordulni. Végül pénteken nagypapáékkal sikerült odahévezni, és hétágra sütött a nap. A játszótéren csak mi voltunk, sokat hintáztunk, meg csúszdáztam is.

Már sétálva is közlekedem itthon. Ha odafigyelek, nagyon sokáig eljutok önállóan. Nagyon élvezem. Lent az utcán pedig tolom a babakocsimat lelkesen.

Most már kanállal és villával is próbálok enni. Ha anya segít rászúrni a falatot, egyedül a számhoz viszem és bekapom. Néha nekem is sikerül egyedül. Most kezdjük használni a belebújós köpeny-előkét.

Segítek nagypapának összegereblyézni az avart.

Így olvasok én:

Borsófőzelék evés közben: