Anyukám egyre kimerültebb - hiába...
Szegény sokszor szédeleg. Apa szerint is egy szédült nőszemély :)
Szóval döntő lépésre szánták el magukat - mindent bevetnek, hogy éjszaka alvásra bírjanak - illetve visszaalvásra. Ma este például kaptam egy kis " Jó éjszakát!" tápszert, hátha teljesen eltelít és nem ébredek föl enni. Nagyon ízlett a trutyi, behabzsoltam - persze mindezt fürdés után, kanállal - gondolhatjátok, hogy néztem ki - próbáltam anya kezéből kivenni a kanalat, és csapkodtam két kézzel magam előtt...
Anyuék megnyugodva nyugovóra tértek, nem sejtve, hogy 1-kor és fél 5-kor is üvölteni fogok anyáért.
Hát, én még nem sejtem, de kemény elhatározás született bennük...
Holnaptól rámzárják az ajtót, és este 11-től reggel 8-ig nem kapok enni, hiába üvöltök. Anyának könnyű, neki van füldugója... Hogy fogják ezt kibírni...
Azért elmondom a délelőtti programomat is: kirándulás Szabadságforráson eső előtt...