Képzeljétek, fel tudok már ülni egyedül!

Hasonfekvésből vagy térdelésből a kezemre támaszkodva feltolom magam. És ez nem a konduktor anyukám módszeres gyakoroltatásának az eredménye, magamtól jöttem rá :)

Tegnap a földön tornásztam épp a kis matracomon (amit a járókából kaptunk ki), mikor anya odanéz, és lám, én a parkettán üldögélek :)

Ma reggel, mikor ébredés után már eleget játszottam az ágyamban, és kezdtem elég hangosan rikoltozni, anya is kikászálódott és bekukkantott hozzám. És egyedül üldögéltem a kiságyamban... Hűha, mondta anya. Akkor lassan lejjebb kell tenni a matracot az ágyban...