Bizony-bizony, megkereszteltek, 2008. április 19-én, kicsiny családom körében, az óbudai Szalézi Templomban.

Megéreztem valamit az aznapi készülődésekből, mert a keresztelő előtt a szokásos másfél helyett csak fél órácskát aludtam. Persze mire a templomba jutottunk, én már jócskán nyűgös voltam :)

A szertartás során a pap bácsi többször is keresztet rajzolt a homlokomra, aminek apa és anya nagyon örültek :)

Épp kezet fogok  Péter atyával:

   Keresztmamám a karjaira vett, és még vízzel is megöntöztek, amin először nagyon csodálkoztam, majd egy kicsit elpityeredtem.

Az égő gyertya nagyon tetszett, mindenáron ki akartam venni apa kezéből.

A végére már nagyon nyűgös lettem. A nagy bömbölésnek gyönyörű énekszó vetett véget, anyu református barátai énekeltek (Csermely). A pap bácsi irigyelte is őket, hogy ők elérték azt, amit ő nem tudott: csöndben maradtam.

A szertartás alatt végig beszéltem, gurguláztam, szürcsögtem, aktív részese voltam az eseményeknek.

Aztán nagyon elfáradtam, és az új babakocsimban el is szunyókáltam. Még a hirtelen eleredő zápor sem ébresztett fel, amíg anya hazafelé tolt engem.

Mindenkinek köszönöm, hogy eljött, és velem együtt ünnepelt, és az ajándékoknak is nagyon örülök :)