Mindent megfogok, ami a látóterembe kerül, odanyúlok, megragadom, és jól megszemlélem. A kulcscsomó a kedvencem, de nem vetem meg anya zokniját sem :))

Az elmúlt hetekben sok nagy változáson mentem keresztül:

- naponta egyszer két étkezés között reszelt almát hamizom, ami nagyon ízlik, és egyre ügyesebben nyelem le...

- egyre nagyobb a hajam

- már vissza tudok fordulni a hátamról a hasamra, nem is olyan nehéz ez a   dolog :)       anya nem hagyhat többé olyan könnyedén az ágyon...

- megint elkezdtem beszélni, már jól elszórakoztatom magam a gurgulázással, elbeszélgetek az épp soron levő rágcsával (Gííí, Gáááá, Águuu, Grrrrr, Gagu)

- már félig ülök a babakocsiban, és onnan szemlélem a világot, míg pilláim le nem csukódnak...

- hason már nagyon gyürkőzöm előre, túrom magam a lábaimmal... a kezeimet még nem sikerült ehhez a mozdulatsorhoz hozzákapcsolni, ezért egyelőre arcon haladok előre...

Na, mára ennyit, mert már elfáradtam, el is tört a mécses:

"Anyaaaaaa, vegyél ffeeeelll!!!"