Végre kimozdulhatunk itthonról, süt a nap, sokszor játszunk a Kós Károly téren. Csodálatos a tér, sok-sok zölddel, sok szép játékkal, tele gyerekekkel, mégis jól elférünk. Csenge rettentően élvezi a játszóterezést, kedvence a homokozó, fél órát is eljátszik ott, üldögél, markolássza a homokot, szórja a hajába, Bende vállára, lapátol, túr, fúrkál... hintázni is nagyon szeret, és a csúszda tetején állni. Lecsúszik bátran, és ugyanott akar visszamászni. Ő egy mászós (felmászós) gyerek lesz, imádja a magaslati levegőt. Egy támla nélküli pad tetején sétálgatott büszkén, és nem engedte, hogy megfogjam a kezét. Itthon a kanapé karfájáról a komód tetején termett... a hintalóra egyedül felül és hajtja, és ha nem nézek oda, akkor állva is hajtja (!!), sőt feláll, és elengedi a kapaszkodót!!! Eddig még egyszer sem esett le... ja, a fürdőszobában ráál a sámlira és a mosdó szélében kapaszkodva vágyakozón tekint a fogkrémre (hátha kap belőle egy nyeletnyit)...

Ezenkívül (ahogy a képeken is látható), ügyesen kezeli a csavarhúzót, pontosan úgy, ahogy tőlünk látta, és Bende után még az ágy alá is bemászik.

Bende pedig szereti a kuckókat, legutóbb a kiskádból nézte az esti mesét...

Jókat játszunk itthon a gyerekekkel. Leporellóból labirintust építünk, fonott kosárral hajókázunk, csúszdát, billenőt építünk bútorlapokból, és virágállványon gurulunk, juhéééj!

Egy hét betegeskedés után lassan gyógyulóban a család. Végül Ádám is elkapta kicsit, nekem arcüreggyulladásom lett, a gyerekek hurutosan köhögnek. Csenge még mindig elég csúnyán, és az orruk is folyik. Március utolsó hetében összesen 20 000 forintot költöttünk gyógyszerekre. Félelmetes, ugye?

Ma voltunk doktorbácsinál. Bende életében először nagyon bátran hagyta, hogy megvizsgálják, majd a kullancs-oltás alatt meg sem mukkant (és utána sem). Nagyon bátran viselkedett! Csenge bezzeg (aki végül nem kapott oltást) végig üvöltötte a bent tartózkodást. Megmérettem a testsúlyát, mert aggasztóan válogatós és nagyon keveset eszik.

13 hónaposan 8800 gr... Nem egy dagi gyerek, no.

Sajnos néhány napja lebetegedtünk. A gyerekek kezdték. Bende a legbetegebb, orrfolyás, és csúnya, hurutos köhögés. Tele a tüdeje... Csenge is köhög, folyik az orra. Nekem torokgyulladásom van. Én és Bende antibiotikumot is kaptunk.

Tegnap este voltunk a gyermekorvosnál. Már a rendelési idő kezdete előtt fél órával ott voltunk, így is a hármas sorszám jutott nekünk... A fennmaradó időt kint töltöttük a parkos környéken, Bende gurulgatott a biciklivel, Csenge meg csak totyogott toronyiránt, nem hagyta magát semerre eltéríteni. Kedvencei most a kutyák, meg is bámult egy hatalmas dalmatát. Mikor végül megjött a doktor bácsi, mentünk volna be, de Bende megmakacsolta magát. Végül az előtérbe sikerült bevonszolni, ahol a sírástól - köhögéstől öklendezni kellett, és az előtte megevett kekszet szépen belehányta Ádám tenyerébe :) Majd még két kupacot odatett a földre... Közben mindenki minket nézett :) Szép kis belépő!

Mikor lenyugodott, már mehettünk is be. A doktor bácsi szépen megvizsgálta, meg sem szólalt, szépen nyitotta a száját. Csenge bezzeg üvöltött, ahogy a száján kifért...

Bendus egy jó keserű gyógyszert kapott, amit gyümölcsjoghurtba keverek és megcukrozok neki. Ezt kell gyorsan kiinnia, majd kap utána édes joghurtot, hogy elvegye az utóízt.

Ma fél 12-kor elaludt a tévé előtt, és további 3,5 órát aludt...

Csenge rohamtempóban nyílik, mint egy kis virágocska. Minden nap tanul valami újat, és egyre többet kommunikál. Tündéri. Újabban nagyon érdeklik az állatok képei a mesekönyvben. Már megismeri a kutyát, cicát, bocit és a kacsát. mondja, hogy hápá, bú, ba-ba (vau-vau). Néha leül és végiglapoz egy könyvet (már nem mindig tépi el). Vagy odahozza, hogy olvassunk neki.

Nagyon szereti, ha babákkal vagy plüssállatokkal bábozunk neki. Már kint is elég biztonsággal lépeget cipőben. A liftet nagyon szereti, beáll a sarokba csillogó szemmel, és mikor megérkezünk, nem akar kiszállni.

2 napja elhatároztuk, hogy meg kéne tanítani az éjszakai alvásra. Átköltöztünk Ádámmal a nappaliba, Csenge meg maradt a hálóban. Éjjel nem vettem ki az ágyából, mikor felébredt, hanem csak lefektettem és simogattam a hátát. Aztán kimentem. Visszamentem hozzá 2-4 percenként. Végül fél óra alatt sikerült elérni, hogy elaludjon. Azóta csak 1-2x sír fel éjjel, és ha bemegyek hozzá, megkapja a cumit, le is fekszik, kettőt simítok a hátán és már alszik is. Sokkal nyugodtabban pihen, és többet is.

Ma raktuk át először a gyerekszobába. Szépen elaludt, kiváncsi vagyok, éjjel mi lesz...