Ma apával és anyával kirándulni voltam az Árpád-kilátónál, és egészen Hűvösvölgyig sétáltunk. Felváltva toltak engem a háromkerekű babakocsiban, én pedig édesdeden szunyókáltam. Azért fél szemmel meglestem néha, hogy merre járunk:

Brekit mindig nagyon megbámulom, ahogy néz a nagy, szuggesztív szemeivel :)Szeretem a kontrasztokat. Ezt a bábut is nagyon szeretem - főleg a számba tömködni:

Már elég ügyesen fogok, ha a kezem ügyébe kerül valami. Amint megkaparintottam, nyomás be a szájba!!! Így járt mackó is, amit anya Aarhusból (Dánia) hozott nekem, mikor még a pocijában úszkáltam.Ma teljesen egyedül elaludtam délelőtt az ágyikómban...

Azért játékból is megárt a sok! Nemsokára alszom majd.                    

Volt kitől örökölnöm a témát és az érdeklődést: dédnagyapám mozdonyvezető volt :)  A pontos ráharapást még gyakorolni kell: