Ma hasfájós napunk volt... hajnalban is fent voltunk és délután sem ment az alvás... szüleim kicsit fáradtak :))    Apa engem altat... közben jó hangosan horkol :)Most már papíron is létező személy vagyok :)) Van ám hatósági igazolványom is.Azért furcsa…

Néhány újabb kép a kis salátafülűről :)    Már megint kidőltem... hiába, az anyatejnél nincs jobb :)) Álom, álom, édes álom...  A szám után most már a füleimet is könnyedén megtalálom...   

Hát, a ma éjjelünk nem volt túl rózsás :)Bendegúz már délután sem nagyon aludt, csak estefelé valamennyit, aztán éjfélig fent volt, mire végre sikerült elszenderednie. Pontosan 45 percre, hogy utána még hajnali 3-ig kis megszakításokkal bömböljön. Már mindent bevetettünk, 45…

Egy kiadós evés után :) Nem lehet felébreszteni, megadtam magam:         Ilyen izmos legény vagyok én:         Ha szüleimnek szerencséje van, 3-4 órákat is elalszom mozdulatlanul :)    

Október 19-én pénteken érkeztünk haza. Nagyon izgalmas volt fogni a kis csomagot, ami most már a miénk, beszállni az autóba és hazahozni őt magunkkal. Az első napok természetesen kissé fárasztóak, nehezek és zűrzavarosak voltak, meg kellett tanulnunk, mit, hogyan csináljunk, de…

2007. október 15-én este 10-kor indultunk a Szent István Kórházba Ádámmal és Bendegúzzal (még a pocakban). Kisfiunk 16-án kedden hajnalban 5:45-kor látott napvilágot. Rögtön magunkhoz öleltük. Ádám vágta el a köldökzsinórt, majd meg is fürdette őt. Bendegúz 3330 grammal és…