Vonatpályát épít – épp elrendez egy „jelenetet”: -Nézd, milyen csodálatos látvány! A szalmakazal itt van! Ül a kádban: -Ez egy állóvíz? Álmos: - Alig bírom nyitva hagyni a szememet! A kádban összevizezzük a haját: - Én nem bánom, én öjülök neki!…

Nálunk volt békásmegyeri-nagymama. Bende kérdi tőle: Most már örökre itt maradsz?Állandó veszekedésben vagyunk a cumi miatt. Bende egész nap a szájában tartaná. Én meg rendszeresen kiveszem onnan és eldugom. Múltkor megtalálta, és bedugta a szájába, majd kioktató hangon így…

Egy egész halom papír állt már a nyomtató tetején, arra várva, hogy begépeljem őket. Vigyázat, nagyon viccesek! Én azért szeretem a "krokodilost" (játszótér), mert zöld, és én nagyon szeretem a zöld színet.  - És mi zöld ott?  - A kejités!…

Már megint irtózatosan sok kiscetli összegyűlt, csak győzzem begépelni...Vacsora közben tömi a kenyeret a szájába: Én duzzantom föl a pocakomat!Mesél valamiről: Az olyan izgalmas, hogy csak na!Szintén ebéd közben (persze evés közben be nem áll a szája): Háát, mi nem vagyunk…

Levágtam Ádám haját. "Levágjam a hajad neked is, mint a papának?  Nem. - Akkor majd tavasszal, mikor már meleged lesz benne, jó? - Jó."  Kicsit később: "Gyere, megfésüllek! Nem megfésül most! Majd tavasszal!Mit eszik az oroszlán? Grillcsirkét!Pékségesdit…

Annyi kis történet összegyűlt már megint, hogy alig tudom, melyikkel kezdjem. Mesélek kicsit a dologról: mikor Bende mond valami aranyosat vagy egetrengetőt, fogok gyorsan egy kis papírt (tele van velük az íróasztal) és felfirkantom rá. Hetente egyszer összegyűjtöm a kis cetliket…