Vonatpályát épít – épp elrendez egy „jelenetet”: -Nézd, milyen csodálatos látvány! A szalmakazal itt van!
Ül a kádban: -Ez egy állóvíz?
Álmos: - Alig bírom nyitva hagyni a szememet!
A kádban összevizezzük a haját: - Én nem bánom, én öjülök neki!
Izgatottan nézte a könyvben a halcsontvázakat: - Ezek már jégi halak, amikről le lett kaparva a festék? Ez is egy jégi hal? Lekopott róla a festék.
Csonthal (csontváz)
-Az nem festék. – De mért van színük?
Pötyög a számítógép billentyűzetén: - Nézd, milyen klassz szabályzatot tettem ide!
Nézi a mozdonyalbumot: -A nohabok már elpusztultak? – Igen, szétszedték őket a roncstelepen. –És akkor láthatom a nohabokat a mennyországban? Sokféle vonat él még?
Ez a jó nap, ugye? Végre nem hisztiztünk, ugye?
A játszótéren a pocsolya fölé guggolt, beleért a ruhája: -Mikor beleültem a vízbe, az olyan érzés, mintha bepisiltem volna, ugye?
Ebédnél ülünk, befejezte az evést. Mondom neki: Öblítsd le egy kis vízzel! Erre fogta a pohár vizet, és beleöntötte a tányérjába (leöblítette vízzel)
Épített egy pályaudvart, aztán elmagyarázta nekem: -Itt nagy por és piszok van. Tehát egyértelmű, hogy nem lehet közlekedni. Kiásták a földet, mert házat akarnak ide építeni. Az a helyzet, hogy egy napig nem szabad menni a vonatoknak.
Szívtam a szívószállal, és az innivaló bement az ivócsövembe.
Mi sose halunk meg? Milyen a mennyország? Végre tudok repülni, ugye? Hirtelen lesz két szárnyunk? Ott lesznek az elpusztult halak?
De jó lesz, ha tudunk repülni! – Mikor? – Ha meghalunk!
Tudományos megállapítás: -Mindig amilyen pohárba beleöntöd, olyan színű lesz a víz.
Belemerül a játékba, majd kijön enni: -Addig megállítottam a mesét a távirányítóval!
Ugye soká (ig) halunk meg?
Nagyon beütöttem a szememet. Erre másnap megszólal: - De jó, hogy nem velem történt, ugye?
Melegszendvicset csinálok neki. Erre hisztizni kezd, hogy ő nem ilyenre gondolt, ő „bőrös” kenyeret kér, amire rá van hajtva a bőr. (Két kenyér összesütve)
A haját mosom: Van itt valami a fejeden. –Az a bőröm!
Kilépünk a hűvös lépcsőházból a hőségbe: - Hú, dögmeleg van, mama, ugye?
Biciklizés közben megáll: -Nézd mama, belement a cipőmbe négy darab por, és négy darab kő!
Csenge kakis. –Te egy büdöske virág vagy!
Autóval utazunk. Mondjuk neki, hogy mindjárt egy erdőn fogunk keresztülmenni. Mikor fákat lát, kérdezi, hogy az már az erdő-e. Mondjuk, hogy még nem. –Mindjárt jön az igazi erdő? Az előbb egy játékerdőben voltunk?
Hisztizés után csupa nyál az arca: -Legalább jól nyálat termesztettem az arcomon és a szememen, ugye?
Elautóztunk egy busz mellett: -Megremegtem, mikor átmentünk egy busz közelében! Olyan érzés volt, mikor egy váltón átmegyek a biciklimmel!
Állunk a piros lámpánál: -Már sárgulik!
