Pénteken apa hamar hazaért a munkából, nagyon megörültem neki. Mostanában sokkal többet igénylem, hogy játsszon velem, ha hazajön, rögtön lovacskázom a karján. Mikor elővette a hátihordót, alig vártam, hogy beletegyen. Busszal utaztunk, majd apa egy hegyoldalon kaptatott fel velem, egész a kilátóig. A sok rázkódástól mindig elkábulok :)

A látvány nem nagyon hatott meg engem, az épület tövében heverő kavicsok annál inkább! Anya megengedte, hogy a kőfal tetejéről lehajítsam őket a mélybe. Még nem tudok olyan nagyot dobni, de próbálkoztam.

Aztán tovább sétáltunk, apa látott mókusokat is. Egy padnál készítettünk családi képeket, anyáék jártak már itt 2006-ban is, akkor is fényképezkedtek.

Én kezdtem elfáradni. A szél is feltámadt és hűvös lett. Kértem anyát, hogy vigyen a karjaiban. Aztán apa átvett és el is aludtam nála. Végül anya hátán aludtam, míg fel nem szálltunk a villamosra, ami hazavitt minket.